2020. augusztus 3., hétfő

Orvosi - elsőéves tárgyak

Sziasztok!

Végre sikeresen magam mögött tudhatom a vizsgaidőszakot, és gondoltam írok egy bejegyzést, összefoglalva az első év tárgyait, ezáltal Nektek is nyújtva egy kis betekintést, hogy nagyjából, mire számítsatok elsősként. Természetesen az itteni és ottani rendszer eltér egymástól, ezért abszolút ne vegyétek úgy, hogy rátok is ezek az 'élmények' várnak egy-egy tárggyal kapcsolatban.

Anatómia 1, 2

Azt hiszem, ez a két tárgy volt, amivel első évben rendesen meggyűlt a bajom. Három típusú anatómia van, ezért is vannak megszámozva. Az első kettőt első évben vesszük fel, az utolsót másodévben. Az anató 1 magába foglalja a csontokat, végtagokat, izmokat, ereket, idegeket, míg az anató 2 a belső szerveket, régiókat tárgyalja, szintén erekkel és idegekkel. Ha választanom kell, nehézség szempontjából az első könnyebb, mindeközben a második érdekesebb.
Mi két különböző tanárral tanultuk a kettőt. Az anató 1-es tanár őszintén nem tetszett. Nem magyarázott jól, ráadásul elég rossz humora is volt, ami a nőket illeti, szóval duplán nem szerettem. A végtagok, csontok nekem túl 'száraznak' tűntek. Nem tudtam érdekesnek találni, bármilyen szemszögből is közelítettem meg. Az anató 2 egy fokkal érdekesebbnek bizonyult, viszont ezt ellensúlyozta, hogy sokkal bonyolultabb is volt. A tanár jól leadta az anyagot, és emiatt vizsgán ugyanolyan nehézségi szinten kérte vissza, amivel mindenkinek meggyűlt a baja. 
Ami fontos ezeknél a tárgyaknál, hogy mindenképp szerezzetek be egy atlaszt. Anélkül, nem mondom, hogy ne boldogulnátok, mert először én is atlasz nélkül rágtam végig magam kábé hatszáz oldalon, de az eredménye is meglett. Google segít, persze, de más, mikor előtted van egy atlasz, és tudod forgatni, látni, elolvasni azokat a plusz információkat, amiket ír. Egy ideig vacilálltam, milyen atlaszra essen a választásom, végül a legújabb Sobottát rendeltem meg eredetiben, mivel akkor még nem volt se magyar, se román fordításban. Románul nem amúgy sem szeretem, mivel vannak dolgok, amiket nem fordítanak le normálisan, ezért van az, hogy kevesebb oldalszámmal adják el a román atlaszokat, mint az angolt, vagy magyart. Netter sem rossz. Sok csoporttársamnak Netter van, és meg vannak elégedve vele.

Biokémia

Első évben végigkísért, és annak ellenére, hogy világéletemben rettegtem a kémiától, mert sosem értettem, egész tűrhető volt. Szenvedtem vele, és rengeteget tanultam rá, de a vizsga elsőre sikerült elég nagy jeggyel. Egyáltalán nem olyan nehéz és lehetetlen, mint ahogy azt egyesek beállítják. Unalmas és hosszú, de meg lehet csinálni. 
A vizsga két részre oszlott. Első részben feleletválasztós kérdések voltak, négy válaszlehetőséggel. Második része leíró jellegű volt. Tőlünk rengeteg képletet kérdeztek, azonban feladatok nem voltak. A feladatokat a gyakorlati részben oldottunk, azonban azok sem voltak egetrengetőek, és meg lehetett tanulni, ha elegendő energiát fektettél bele.
Gyakorlatnál különböző anyagot öntöttünk egymásba, vizelet savasságát, glükózszintjét, fehérjeszintjét vizsgáltuk, meg sok más dolgot, amikre sajnos már nem emlékszem. Itt fontosak voltak az értékek. Azokból sokat kérdeztek vissza.
A tanácsom itt mindenképp az, hogy a képleteket addig írjátok egy lapra, ameddig meg nem maradnak. Másképp nem lehet ezt megtanulni. Plusz ennél a tárgynál én tanulókártyákat csináltam, és a napot mindig azzal kezdtem, hogy elismételtem, amit előző nap tanultam. Ez segített abban, hogy mindig friss maradjon az információ, és ne felejtsem el, mivel elég sok apróságot írt.

Biofizika

Amilyen szinten rettegtem a biokémiától, ugyanolyan szinten rettegtem a biofizikától is. És itt is elmondhatom azt, hogy abszolút nem volt olyan nehéz, mint ahogy saját magam ijesztegettem. Természetesen ugyanúgy tanulni kell rá, és meg kell érteni, amit tanulsz. Annyi különbséget emelnék ki a biokémiával ellentétben, hogy itt voltak feladatok, viszont ha tudtad a képleteket, simán mentek. 
Gyakorlati része nekem nehezebbnek tűnt. Olyan dolgokkal kellett dolgozni minden órán, amiket még életemben nem láttam, és nem is hallottam róluk, ráadásul sokszor úgy csináltam végig a kísérleteket, hogy fogalmam sem volt, mit csinálok, vagy egyáltalán, minek milyen értelme van. Csináltam, amit mondott a tanár, és amit írt a könyv, aztán vizsgára ugyanezeket bemagoltam. Vizsgán volt némi szerencsém, mivel elég könnyű tételt húztam a többiekkel ellentétben, hisz nem kellett vizet forralnom, és vasat melegítenem, ennek ellenére hálás vagyok, hogy lejárt.

Sejtbiológia

Utáltam, őszintén, és most egy cseppet sem túlzok. Az elejéről kezdtünk mindent, a sejt legkisebb szerkezeti felépítésével. Azt meg se kell említenem, hogy a sejteket gimiben is messze kerültem, ha lehetett, mert száraz anyag az egész, és egyszerűen be kell magolni, ami van. Ez nálunk három féléves tantárgy. Első év második felében kezdtük el tanulni, akkor még meglehetősen könnyű volt a másodévhez képest.
Gyakorlati órákon szöveteket tartalmazó lemezeket kaptuk, amiket mikroszkóp alatt kellett alaposan tanulmányozni. Vizsgára kaptunk két lemezt, mindkettőt fel kellett ismerni, és le kellett írni mindent az adott szövetről. A felismerés általában a szerv és a festés megnevezésével kezdődött. Ha ezt tudtad, félig megvolt az átmenőd. Ezután folytatni kellett azzal, hogy hol található az adott szövet, mi a szerepe, milyen sejtek alkotják, ezek a sejtek hogy helyezkednek el, milyen szerepük van. Nekünk szerencsénk volt, ugyanis engedték, hogy órákon lefényképezzük, amit láttunk mikroszkópon, és ebből a végén összeállítottunk egy PowerPoint bemutatót. 
A vizsgára összesen három napot tanultam, mivel közben egyetemre jártunk, és más órára is kellett készülni. Rengeteget néztem a metszeteket, hogy meglássam, mik azok a részletek, amelyek alapján viszonylag hamarabb menne a felismerés. Amennyire féltem ettől a vizsgától, annyira lett jó. Ötöst kaptam belőle, szóval végtére is ez sem volt vészes. Ha megengedik a tanárok, mindenképp fényképezzétek le a metszeteket, és azokat nézzétek és tanuljátok addig, ameddig magatoktól fel nem ismeritek az adott lemezt. 

Bioetika

Érdekes tárgy volt, viszont sajnáltam, mert a tanárt senki nem vette komolyan. Itt igazából azokat az etikai szabályokat ismertették velünk, amiket egy orvosnak be kell tartania. Azonban bántam, mert ahhoz képest, mennyire felkeltette a kíváncsiságomat az elején, a második órától a tanár nagyon laposan és unalmasan kezdett el magyarázni. Néha voltak érdekes esettanulmányok, azonban úgy érzem, többet kellett volna ezzel foglalkozzunk. Egy féléves tárgy volt, vizsga nagyon könnyű. Egyszer olvastam el mindegyik bemutatót, és ötös lett.

Elsősegély

Emlékszem, ez még első félév legelején volt, és ezt élveztem a legjobban. Volt egy elméleti és egy gyakorlati része. Elméleti részén megtanultuk az elsősegély lépéseit, mit kell tennünk egy baleset esetén. Egy sürgősségi orvos tanított, aki eszméletlen jól magyarázott, és rengeteg példát is felhozott, amivel jobban megjegyezhettük a tanultakat. Szerettem, hogy egy olyan világba vezetett be, ami már éreztette velünk, hogy orvosin vagyunk. 
A gyakorlati része még érdekesebbnek bizonyult. Ezt a kórházban tartottuk, az intenzív osztályon. Egy kedves rezidens volt a tanárunk, aki szintén nagyon jól leadott mindent, és itt gyakorlatba ültethettük a tanultakat. Megtanultuk, hogyan élesszünk újra egy csecsemőt, egy gyereket, egy felnőttet, hogyan kell helyesen csinálni a szívmasszázst, a szájról szájra való lélegeztetést (mindezt persze próbababán). A felügyeletével meglátogathattuk az egyik szalont, hogy lássuk, milyen gépek találhatók egy ilyen osztályon. Ott könnyeztem legelőször. Túlságosan fájdalmas volt a látvány, és hirtelen nem tudtam, hova tenni az érzést, ami elfogott, a tehetetlenséget, a tényt, hogy olyan emberek fekszenek ott, akik nem biztos, hogy valaha felébrednek. Mindezek ellenére hatalmas élménynek tudtam be ezeket az órákat, és sajnáltam, hogy csupán egy félévet tartottak. Vizsga szintén könnyű volt mindkét részből, nem kell tőle tartani.

Informatika

Ne becsüljétek alá! Tényleg ez lenne az első mondat, amit tanácsként adnék egy elsősnek. A tanárunk irtó könnyen leadta a leckéket, hogy abszolút semmi nehézséget nem láttam bennük, még a TBL (team based learning: egy évközi felmérés, ami magába foglal egy egyéni tesztet és egy csoportosat. A két jegyet összeadják, és ez képezi a végső jegy öt százalékát) is. Aztán közeledett a vizsga, és elkezdtem tételeket oldani, hogy legyen egy halvány sejtésem, mire számíthatok. Hát, nagyot koppant az állam. A bemutatók könnyűek voltak, azonban a legtöbbször olyan kis apróságokat kérdeztek vissza, hogy aláhúzni sem jutott eszembe őket. Plusz igazítani kellett a kérdéseket a románok és angolok tananyagához is, így volt, amit mi egyszerűen megtanultunk, ők viszont hosszasan és részletesebben tárgyalták. Nem mondom, a végén jól lejárt, és ebből szintén nagy jegyet kaptam, azonban ha nem nézem meg az előző évek tételeit, valószínű ennél is nagyobbat esek. Mindig nézzétek meg az előző tételeket!

Fiziológia

Kössétek fel a gatyátokat, és ezt a lehető legkomolyabban mondom! A biokémia és biofizika bújjon el ezek mellett. Őszinte leszek, ez az első tárgy, aminek tényleg az orvosihoz van köze, és ezzel fogjátok legelőször azt érezni (az elsősegély mellett), hogy orvosin vagytok, azonban amilyen lenyűgöző és izgalmas, annyira nehéz.
Szintén három féléves tantárgy. Első év második felében kezdtük el tanulni. Elméletből a fő téma az immunrendszer és a vér volt. Gyakorlatból leginkább a vérrel foglalkoztunk. Leukocitákat számláltunk, alvadási-, valamint vérzési időt mértünk, megnéztük egymás vércsoportját, és rengeteget szurkáltuk egymást. 
Elmélet: Nagyon jó volt a tanárunk. Szórakoztatóan adta le a leckéket, ha figyeltél, meg tudtál jegyezni egyet s mást. Viszont volt egy negatívum. Fizioból nincs se könyvünk, se bemutatónk. Szóval az egyedüli dolog, amire támaszkodhatunk vizsgaidőszakban, azok a jegyzeteink, a rajzaink, a hanganyagaink és egy olyan jegyzetkönyv-féleség, amit felsőbb évesek állítottak össze hanganyagokból. Aki esetleg a MOGYE-n van, nehogy csak a saját jegyzeteiteket tanuljátok, mert rohadtul megszívjátok! A prof elmondhatatlanul szigorú, és vizsgán a legapróbbat is visszakérdi olyan kérdésekbe belefoglalva, amelyektől legszívesebben a hajad tépnéd. 
Én a hanganyagokat nem tudtam visszahallgatni. Egyrészt negyvennyolc órát vett volna igénybe, másrészt vizsgára volt öt napunk. Ha a hanganyagot tanulom, és azt kezdem el ismét kijegyzetelni, nem lett volna elég, hogy a végére érjek egy hét se. Így maradt a jegyzetkönyv és a füzetem. Az ábrákra rengeteg hangsúlyt fektettem, mivel azokból sokat kaptunk vissza. A képleteket szintén igyekeztem megtanulni, bár az igazat megvallva, egyet nem tudtam gyakorlatba ültetni. Volt egy feladat, mai napig emlékszem rá. Adott egy egér, akinek a vérébe egy ismert anyagot fecskendeztek. Eltelt x idő, az anyag megjelent y helyen, és ki kellett számítani az egér vérmennyiségét. Ha fejre állok se tudtam volna. (Most se tudom.)
Gyakorlat: Az órákat szerettem, a tanárt nem. De erre visszatérek. Szóval gyakorlatból a vért tanulmányoztuk. Előre meg kellett tanuljuk az aznapi leckét, amiből óra végén felmérőt írtunk. Ha megírtuk az ötöst (azt hiszem nálatok ez a kettesnek felel meg), megvolt a jelenlétünk. Ha nem írtuk meg az ötöst, mehettünk ismételni. Ezzel természetesen nem lett volna semmi gond. Azonban a tanár mindamellett, hogy egyetlen leckét se magyarázott el úgy, mint a kollégái, a felmérőn három kérdést helyett csupán egyet adott. Most az az egyet vagy tudtad, vagy nem. Egyetlenegyszer nem sikerült átmennem, az utolsó órán, amikor a társaság háromnegyedét kirakta. Pontosan nem tudom, mit kérdezett, annyira emlékszem, hogy azt sem tudtam a kérdésből, mire kíváncsi.
Itt, amit tanácsolni tudnék az az, hogy logikusan tanuljatok, és ismételjetek. Túl sok információ van, és túl sok minden kapcsolódik egymáshoz ahhoz, hogy egyből meg tudjátok jegyezni a dolgokat. 

Angol

Kiskorom óta szeretem az angolt, a gimiben is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott, azonban itt valahogy nem azt kaptam, mint amire számítottam. A tanárnő persze igyekezett, és megpróbálta érdekessé tenni az órákat, sikertelenül. Sokszor úgy éreztem magam, mint a legelső angol órán még ötödikben, amikor megtanulsz angolul olvasni, és kezded elölről az igeidőket. 
Első évben minden órára bejártam, mivel nem tudtam, mennyire veszi komolyan a három hiányzás lehetőségét. Másodévtől rájöttem, hogy többet ér, ha otthon tanulok, vagy csinálok valami értelmesebbet közben, ezért lassan elmaradozott a bejárásom, ameddig be nem ütött a vírus. Semmi következménye nem lett, hogy első félévben közel három vagy talán négy órán voltam, nem is említve a tényt, hogy ő többször jelentett beteget, mint mi. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése