2018. augusztus 23., csütörtök

Hogyan készültem/tanultam az orvosira való felvételire?

Sziasztok!

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem.
Egy kis háttérinfó, mielőtt belevágnék a lecsóba. Nos, azt tudom, hogy Magyarországon az orvosira való felvételi teljesen másképp zajlik, mint nálunk, Romániában. Míg nálatok 'elég' az emelt szintű érettségi (ami szerintem nem is olyan könnyű, mint ahogy azt sokan, köztük jómagam is elképzelem), addig itt egy teljesen különböző típusú felvételit állítottak össze. Természetesen ez a típusú felvételi a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnél van jelen, mivel az ország egyéb városainak orvosi egyetemeinél a diákoknak lényegesen könnyebb dolguk van, hisz csak a 11-12.-es biológiát kell tudják.

Úgy a MOGYE-nél, mint egyéb orvosis egyetemeknél lehet választani, hogy biológiából vagy kémiából óhajtunk vizsgázni. A választott egyetememnél a biológiából felvételizőknek direkt egy külön könyvet adattak ki, míg a kémiásoknak csupán kiemelték, milyen tankönyvekből ajánlják a tanulást. 

Mi az előbbiről fogunk beszélni, és arra való felkészülésről esik majd szó. A többi egyetemnél nem próbálkoztam, mivel magyar szak csupán itt létezik.

A felvételi három órás, száz kérdésből áll, amelyek vegyesen tartalmaznak anatómiát, fiziológiát és némi kémiát. A kémiás feladatok általában nem igényelnek számítást, hanem csupán néhány lényegesebb szabály tudását. A Krebs-ciklus például mai napig hatalmas fejtörést okoz, és félek, milyen lesz majd az egyetemen. Soha nem voltam jó kémiás, de azért bízom a legjobbakban. Az anatómiás és fiziológiás feladatok, habár régebb tényleg csak abból álltak, hogy mennyit bírtál bemagolni, mostanra 'korlátozódtak' a logikára és a problémamegoldó képességre (és magolásra). Csak egy egyszerű példa, ami előfordult a próbafelvételinél és a felvételinél is:

Egy betegnél alacsony vérnyomás, nagy mennyiségű vizeletűrítés és fokozott szomjúságérzet jelentkezett. Ennek oka lehet:
a.) hátsó lebeny pusztuláshoz vezető hipofízis daganat
b.) fokozott aldoszteron termelés
c.) víz visszaszívódásának növekedése a vesetubulusokban
d.) a fokozott glükokortikoid termelés

Amikor elolvastam a kérdést, ha nem is száz százalékig, de olyan kilencven százalékig biztos voltam abban, hogy én ezt tudom, mivel a tünetek a diabetes insipidusra utaltak (ez egy olyan betegség, amit a vazopresszin/ADH elégtelen termelődése okoz). Viszont, amikor elolvastam a lehetséges válaszokat, puff! Oké, akkor mentem arra, hogy hol termelődik a vazopresszin (mert a feltételezésem igaz volt, és a betegnek diabetes insipidusa van, csupán az a gond, hogy ők nem egészen ezt kérték), hol tárolódik, mit csinál, a hatásának van-e köze a lehetséges válaszok bármelyikéhez? Az aldoszteront egyből kilőttem, mert nem sok köze van a tünetekhez, ugyanúgy, ahogy a c-nek és d-nek sem. Így maradt az 'a', ami jó volt. Tehát ilyen gondolkozásra van szükség ahhoz, hogy sikeresen felvételizz.

Első évben biztosan a csapnivaló logikai gondolkodásom miatt estem ki. Nem tartoztam és még most sem igazán tartozom azon emberek közé, akiknek nagy a logikai szintjük. Szóval második évben, miután ténylegesen konstatáltam azt, hogy ez a gond, rámentem a logikám fejlesztésére. Persze, ez sokkal több munkát és időt vett igénybe. 

Kezdődött azzal, hogy bármit tanultam, igyekeztem másképp elmagyarázni magamnak, kötni valamihez, hogy ha esetleg a tételben megtekerik a leírást mindig kitekerték mindennek a nyakát, lásd a fentebb említett példánál, így is tudjam a választ. Utána folytatódott azzal, hogy kiírtam mindent a könyvből egy külön füzetbe, hogy jobban átlátható legyen a számomra. Nem tagadom, ezzel rengeteget bajlódtam, és rengeteg energiámat felemésztette, ugyanis egy 600 oldalas könyvről beszélünk. Ennek ellenére nekem a könyvben valahogy minden egybefolyt, és nem tudtam úgy átlátni a dolgokat, mint kellett volna. Ez a kiírás abból állt, hogy vettem egy fejezetet, és amiről láttam, hogy egy szabály, vagy esetleg sokszor megismétlődik, visszatérnek rá a későbbiekben, pirossal lejegyeztem és nyilakkal mellé írtam mindent, ami róla szólt.

Mivel sosem voltam megszokva azzal, hogy ilyen tudományos szavakat tanuljak/írjak, ezért először próbáltam mindent lerövidíteni, konyhanyelven megfogalmazni. Ezzel természetesen inkább ártottam, mint segítettem, lévén, hogy itt most már azért orvosiról beszélünk, ezért el is várják azt, hogy ekképp járjon a szád. Senkinek sem ajánlom, hogy ilyesmit csináljon! Egyrészt egy csomó lényeges dolgot kihagyhattok azzal, hogy rövidítetek. Másrészt nem jösztök bele abba a rutinba, hogy tudományosan gondolkozzatok. 

Amit még nagyon-nagyon ajánlok az az, hogy ilyen kiírásos módszernél a legapróbb, leglényegtelenebbnek tűnő dolgot is jegyezzétek le, és ne hagyatkozzatok arra, hogy 'á, ezt úgyis tudom!'. Egy hónap, két hónap múlva tuti elfelejted, és még csak eszedbe sem fog jutni, hogy visszatekerj, és újból megnézd. 

Na, miután mindent szépen lejegyeztem, jött a tanulási fázis. Utáltam tanulni, mivel minden olyan lehetetlennek tűnt. Annyi információval találtam szembe magam, hogy sokszor csak fogtam a fejem, és nem jött, hogy elhigyjem, én ezt mind képes leszek bevágni. Az elején nem is ment. A lényegesebb dolgokra viszonylag hamar felfigyeltem, és hamar meg is maradtak az emlékezetemben, azonban az apróbbak feledésbe merültek a következő nap. És szomorúan mondom azt, hogy felvételinél az apró információkra mennek rá. Például soha nem kérdezték az, hogy hol helyezkedik el a gyomor, máj, lép vagy egyebek. Soha nem kérdezték, hogy egy embernek mennyi a normális hőmérséklete, vagy miképp történik a nyelés. Azt viszont előszeretettel tudakolták, hogy az IgM antitestnek mennyi a tömege (900.000 dalton, akit esetleg érdekel :D).

A füzetem.
Egy egyszerű határidőnapló-féleség, amit anyumtól kaptam.
Miután láttam, hogy majdnem semmit nem haladok előre, és az itthon megoldott tesztjeim is siralmasak, fordítottam a meneten. Megkerestem az összes iskolás füzetemet, amiben voltak még üres lapok, vettem a könyvet feldolgozó füzetemet, megtanultam egy adott szervet, betegséget, bármit, és addig írtam le magamtól, ameddig meg nem maradt. Ezután ismét felmondtam az egész fejezetet, hogy biztos legyek a dolgomban. Talán ezért is volt az, hogy egy-egy fejezet két napot is igénybe vett. Most biztosan mindenki azt gondolja, hogy igen, de ez magolás! Hol marad a logika? A logika ott marad, hogy ha tudod a szabályokat, az összes apró kis magyarázatot, bővül a látóköröd, a szókincsed, és máris bátrabban kutatsz a válaszok között. Az elején persze ne reménykedjetek sokban, mivel első alkalommal nekem sem ment fényesen, de többszöri átolvasással, tanulással lassan minden megmaradt, és mai napig tudom. Egy év alatt nagyjából hatszor vettem át az egész könyvet.

Végezetül csupán azt tudom mondani, hogy a felkészülés nehéz, és sokszor próbára teszi majd a türelmedet, az erődet és kitartásodat, viszont semmi sem lehetetlen. Én sem gondoltam volna, hogy ennyi mindent fogok tudni tanulni, hogy képes leszek bevágni egy 600 oldalas könyvet, és bármit kérdeznek majd belőle, tudni fogom. Sosem gondoltam azt, hogy mondjuk meghallok egy betegséget, és fel tudok sorolni hozzá egy csomó tünetet, netalán gyógymódot is. És ezek a kis mérföldkövek elmondhatatlan boldogsággal és büszkeséggel töltenek el, mert tudom, mennyi munka és szenvedés áll mögötte, és az emberek mennyire másként kezelnek, ha látják, hogy valóban tudsz, merész álmaid vannak, amiket tűzön-vizen keresztül megvalósítasz.

A felvételi nem volt könnyű. A felkészülés rá pedig még úgy se. Néha éjszakánként most is eszembe jut, hogy te jó ég, mit fogok csinálni, ha nem sikerül bejutnom? Abszolút nem volt B tervem. A szüleim mondták, hogy ha akarok, nézzek más szak felé, de mindegyik szakmát unalmasnak találtam. Egész egyszerűen nem illett hozzám, nem töltött el boldogsággal a gondolata, és emiatt jelentkezni sem szerettem volna sehova. Lehet hülyén hangzik, de ha tényleg nem sikerült volna most sem, elmentem volna dolgozni, és jövőben próbálkoztam volna ismét, még akkor is, ha emiatt temérdek ellenszevet és lenézést kapok az emberektől. Soha nem az ő véleményük tartott el, és ezután sem fog. Eljutottam arra a szintre, hogy immunássa váltam, bármit mondanak.

Ha bármi kérdésetek van, szívesen állok rendelkezésetekre! :)
Berni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése