2021. február 3., szerda

Kérdezz-felelek #3 - Biofizika és biokémia

 Sziasztok!

Jelentem, még élek, sikeresen végeztem az első félévvel! Tulajdonképpen ezért is voltam eltűnve. Nem felejtettem el a blogot, sem a kérdéseket. A kérdezz-felelek még mindig ugyanúgy működik, csak épp nekem nincs túl sok szabadidőm. Most igyekszem bepótolni a lemaradást, és mesélni picit, hányadán állok az egyetemmel.

Nálunk még mindig érvényben van az online oktatás, bár gondolom elég sok helyen ez a rendszer működik jelenleg, tekintve a vírusos helyzetet. Az első pár hetet, még anno márciusban, ajándéknak tekintettem, mivel akkortájt pontosan egy olyan periódusban voltam, hogy úgy éreztem, minden kezd széthullani körülöttem (fura, mennyire sok ilyen perióduson vagyok túl mostanában). Aztán teltek a napok, hetek, és nem változott semmi. Életem legrosszabb vizsgaidőszakát tudtam magam mögött tavaly nyáron, de erről talán egy másik bejegyzésben mesélek.

Mindannyian reménykedtünk abban, hogy szeptemberben hivatalosan visszatérünk. Eredeti terv szerint így kellett volna legyen. Bevezették a hibrid oktatást, ami annyiból állt, hogy a csoportokat felosztották kisebb csoportokra, és felváltva mentek a diákok órákra. Egyik héten x csoport online tanult, másik héten bejárt egyetemre. Persze, ez tökéletesnek bizonyult az első és másodéveseknek, akiknek abszolút nem voltak klinikai tárgyaik. Mi, harmadévtől felfelé, hát megszívtuk. 

Végre olyan tárgyak kerültek az órarendünkbe, amelyeknél valóban lehetett volna látni, tanulni, betegekkel lenni. Betekintést nyerni a kórházi életbe, hogyan kell orvosként gondolkozni. Emlékszem, a félév első napján, amikor megtudtam, hogy amúgy valószínű semmi esély, hogy a sebészetet a kórházban tartsuk, sírni támadt kedvem. A kórházból konkrétan kitiltották a diákokat. Se tanulni, se gyakorlatozni nem engedtek fel. Nekünk még mondjuk nem annyira vészes, azonban negyedévtől felfelé bajok vannak. Itt kezdődtek volna meg az ügyeletek, amiből egyet nem tudtak megtartani. 

Egyszóval, rossz a helyzet. Túlságosan rossz.

De, visszatérve, jött egy újabb kérdés, amire szeretnék válaszolni. Mielőtt belevágnék, szeretném megköszönni, hogy még mindig ilyen sokan követitek a blogot! Fel szoktam lépni, hogy ha esetleg kérdés érkezik, vagy hozzászólás, tudjak időben válaszolni, és meglep a megtekintések száma. Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő elteltével is vissza fogtok térni, sőt új olvasókra is szert teszek. Nekem ez rengeteget jelent! Köszönöm!

Szia! Egy nagyon motiváló személyiség vagy, és azt hiszem a te blogod volt az, ami segített meghozni a továbbtanulás döntését, méghozzá az orvosi szakmában. Kérdésem az lenne, hogy a helyekkel mi a helyzet az orvosi szakon? Általában hány hely van? Ebből hány ingyenes és hány fizetős? És mennyibe kerül egy év? Úgyis átmehetek, ha fizikából semmit sem tudok? Van fizika óra is vagy csak biofizika? A biokémia nagyon nehéz? Előre is köszönöm válaszodat és további sok sikert kívánok neked! <3

Köszönöm a szép szavakat! Örülök, hogy itt vagy, és a segítségedre lehetett a blog! Sajnálom, hogy csupán most jutottam ide válaszolni, holott hamarabb megígértem! Igyekszem minden kérdésedre választ adni :)

A helyeket sajnos nem lehet előre tudni. Mivel nincsenek fixen megadva minden évben, ezért ez függ attól, hogy az adott tanévben hányat hagynák jóvá. Mikor én felvételiztem, voltak úgy fizetős, mint ingyenes helyek. Azt hiszem, magyar szakon talán 140 állami hely volt. Tavaly, a vírus miatt, kivették a fizetős helyeket, viszont a magyar szakon vágtak le az ingyenesekből. A gond az, hogy a fizetős helyekért nagyobb a verseny, mivel azok együtt mennek a románokkal. A románok pedig, az esetek többségében, mindig nagy jegyekkel jutnak be, ezért ezeket a helyeket sajnos ők foglalják el hamarabb. 

Egy év 9000 lej, körülbelül 658 ezer forint, viszont általában, aki magyar szakra felvételizik, és bejut, a fentebb említett okok miatt állami helyre kerül.

Úgy látom, mindenki a biofizikától és biokémiától fél, ezért mesélek picit erről a két tárgyról. 

Első évben őszintén rettegtem attól, hogy nulla fizika és kémia tudással beüljek az órákra, és ne értsek semmit, rosszabb esetben meg se tudjam tanulni őket. A képletek sose mentek gimiben. Ha tudtam is őket, egyszerűen képtelen voltam bármelyiket alkalmazni az esetek kábé nyolcvan százalékában. Kémiából első órán csak bámultam a bemutatót, a táblára felírt képleteket és a profot, és azt mondtam, zseni az, aki mindezt érti és tudja. Ahogy teltek a napok, egyre kétségbeesettebb voltam, hogy ha ketté török, akkor se fogom megjegyezni ezt a sok információt, mert eleve kínai volt minden a számomra. 

Eljött az első felmérő ideje, amire elég kevés időm volt felkészülni. A teszt megírása után azt mondtam, ez ennyi volt, vége, nekem ez nem megy. Jóformán a kérdéseket se értettem. Aztán visszakaptuk az eredményeket, és meglepetten konstatáltam, hogy hetven százalékot értem el. Akkor volt az első pillanat, amikor rájöttem, hogy mégse olyan lehetetlen ez, mint gondoltam. Kurzusból javarészt magolni kell, nincsenek képletek, amiket gyakorlatba kell ültetni, se feladatok. 

Gyakorlatból viszont más a helyzet. Az első hetekben ott erősen kapálóztam. Feladat szinte minden, számolás, öntögetés, méricskélés. Én pedig egyáltalán nem voltam feladatokhoz szokva. Gimiben oldottunk, ez igaz, azonban a tanárunk sose foglalkozott túl sokat ezzel a résszel, így nem fordított ránk se sok figyelmet. Nem mellesleg volt egy olyan pechem, hogy órákon vagy rossz mérőműszereket kaptam, amikkel vigyázni kellett, vagy túlságosan féltem, hogy elrobban valami a kezemben, például mikor melegíteni kellett a kémcsövet. Fő az óvatosság! Úgyhogy a tanárnőnek, vagy épp a segédeknek sosem volt újdonság, hogy szinte az utolsók között távozok minden órán. 

Viszont itt már eszem ágában sem volt feladni. Ha kellett, kétszer fogtam neki ugyanannak a kísérletnek, ha pedig nem értettem valamit, bátorságot gyűjtöttem, és felemeltem a kezem. A tanárok mindig, minden egyes esetben nagyon segítőkészek voltak, és ha kellett, a legelemibb dolgot is elmagyarázták akár tízszer is. Sose féljetek segítséget kérni! Ők a tanáraitok. Azért vannak ott, hogy tanítsanak, és a segítségetekre legyenek! Nem szégyen, ha kérdeztek! Az első gyakorlati vizsgám nem lett olyan, mint amilyenre számítottam. Persze, nem volt kicsi a maga nyolcvan százalékával, de tudtam, hogy többet tudok, ezért megkérdeztem, ha következő órán mehetek-e javítani. Természetesen megengedték, és a nyolcvan százalékot feltornáztam száz százalékra. 

A biofizika sokkal könnyebb, mint a biokémia. Legalábbis szerintem. Nincs ennyi bonyolult dolog, se olyan vészesen sok képlet. A gyakorlati része nehezebb, mert mi például olyan régi gépekkel és műszerekkel dolgoztunk minden órán, amiket ma már szerintem sehol nem használnak. Itt is inkább magolásra megy a játék. Követni kell minden műszer esetén, hogy mit ír a könyv, és aszerint eljárni. Ha betartod a lépéseket, nem lesz gond. Annyiban nehezebb, hogy van kábé tíz gép, és mindegyiket kívülről kell tudd. De meg lehet csinálni, főleg, ha figyeltek órán. Rengeteget segít.  

Elméleti vizsgára való felkészülés esetén nem rossz ötlet az előző évek tesztjeit végigoldani. Igaz, én sosem csináltam, mivel erősen rettegtem attól, hogy ha esetleg nem fogok tudni semmire válaszolni, egyszerűen kiborulok, és elmegy az erőm a tanulástól. Másoknak viszont sokat segítettek, mivel tudták, mik azok az információk, amikre nagyobb hangsúlyt kell fektetni.  

A tanácsom mindenképp az, hogy ezen két tárgy miatt ne aggódjatok! Vannak és lesznek ezeknél sokkal nehezebb tárgyak.

Remélem, sikerült mindenre válaszolnom! Ha mégse, vagy még van kérdésed, nyugodtan írj! 

Egyébként bárki írhat bármivel kapcsolatban. Ha segítségre van szükségetek, szóljatok, és igyekszem segíteni, ahol tudok! Sok sikert mindenkinek! <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése