Tippek vizsgaidőszakhoz

Sziasztok!

A vizsgaidőszakos bejegyzés második része itt folytatódik. 

Ameddig vizsgaidőszakban voltam, volt annyi lélekjelentétem összeírni abban a kemény egy hónapban azokat a hibákat, amiket vétettem tanulás és idő szempontjából. Ezeket most összeszedve itt olvashatjátok. Fontossági sorrend természetesen nincs.

Ne jegyzeteljetek vizsgaidőszakban!

Ez roppant fontos. Nekem is mindig mondták felsőbbévesek, és én is könnyűszerrel elengedtem a fülem mellett. Ha nekifogsz jegyzetelni, egy csomó időt elveszítesz, ameddig minden apró információt kiírsz, amire szerinted rákérdezhetnek. Ezzel nem is lenne gond, ha mondjuk szorgalmi időszakban csinálnád, és nem akkor, amikor még egy hét választ el a nagy vizsgától, te pedig egyetlen mukkot sem tudsz az adott tárgyból. A probléma forrása tulajdonképpen itt az, hogy te kiírsz, amit kiírsz, viszont azt mind meg is kell tanulni. Annyi időd pedig egy hét alatt tuti nem lesz.

A logikus gondolkodást, jó eséllyel, az egyetemen fogjátok megtanulni

Ez inkább amolyan személyes tapasztalat. Sosem volt jó a logikám, és a gimiben sem vezetett rá egyetlen tanár sem a logikus gondolkodásra. Most viszont kénytelen vagyok összekötni a szálakat, következtetni, eljutni nagy nehezen A-ból B-be, használni az agyam nem csak arra, hogy felidézzem a tanultakat, hanem arra is, hogy a tanultakat gyakorlatba ültessem, kicsit tovább boncolgassam és lássak a sorok mögé.

Ne picsogj, inkább tanulj!

Na igen. Ezt csak utolsó két vizsgámnál vettem észre. Konkrétan annyit siránkoztunk a barátnőmmel, hogy milyen nehéz, hogy már nem bírjuk, hogy meg fogunk bukni, hogy teljesen elborította ez a siránkozás az agyam. Akkor nem fogtam fel, hogy ezzel saját magamnak ártok, mert lényegében az energiámat valami abszolút fölöslegesre pazarlom. Ha koncentráltam volna ehelyett a tanulásra, lehet nagyobb jegyekkel fejeztem volna be a szemesztert. Következő alkalommal igyekszem nem beleesni ugyanebe a hibába. Tanuljatok belőle.

Ne hasonlítsd magad máshoz!

Ez irtó fontos! Soha, de soha ne hasonlítsátok magatokat máshoz. Mindenki más, és mindenkinek teljesen más metódus felel meg. Van, aki kora reggel fog neki tanulni, este pedig befejezi. Van, akinek csupán este/éjjel fog az agya. Én az előbbi kategóriába tartozom. Inkább felkelek hajnalban, és tanulok estig, mintsem egy szót is magamba tuszkoljak éjszaka. Egyszerűen este már rongynak sem vagyok jó, türelmem sincs semmihez. 

Beleestem abba a hibába, hogy folyamatosan máshoz hasonlítottam magam, amikor mondjuk este tízkor felléptem facebookra vagy instára, és szembejöttek velem a tanulós story-k. Olyankor mindig szarul kezdtem el érezni magam, hogy bezzeg én pihenek, ahelyett, hogy folytatnám, amit elkezdtem. Aztán egyik nap beszélgettem a barátnőmmel, és többek között szó került erről is, és ő mondta, hogy neki reggel nem megy a tanulás, bármennyire is próbálkozik. Ugyanazon a nap szembetaláltam magam egy másik történettel, amelyben egy társam déli tizenkettőkor itta a reggeli kávéját, mert akkor kelt fel. Én addigra már négy órája tanultam. Szóval, ne, ne tegyétek ezt. Használjátok azt a technikát, ami nektek legjobban megfelel, és vizsgaidőszakban, de egyébként nem csak, ne hasonlítsátok magatokat senkihez!

Ha lassan tanultok és gyorsan felejtetek, felejtsétek el a vizsganap előtti pihenőnapot!

Ez is személyes tapasztalaton alapszik. Lehet, egyesek lassan tanulnak, és lassan is felejtenek, tehát akinek nem inge, ne vegye magára. Visszatérve, én abszolút a fenti kategóriába tartozom, főleg most, két év kihagyással a hátam mögött. Lassan tanulok, lassan értem meg a dolgokat, lassan fogok fel egyet s mást, viszont mikor felejtésről van szó, na az irtó gyorsan megy. Emlékszem, rengetegen osztogatták a jótanácsot, hogy vizsga előtti nap ki se nyissam a könyvet, hanem hagyjam állni a dolgokat a fejemben. Hát, meg is tettem, de, köszi, soha többet! Anatóval - igaz, nem ez volt a terv, csupán idegességből sikerült így - ez történt, és annyira bánom, hogy el se hiszitek. Konkrétan azokat a kis apró infókat, amiket előtte tudtam, mind elfelejtettem. A rajzok összemosódtak az emlékeimben, ugyanúgy minden egyéb is. Kémiából és fizikából, amikor vizsga előtt egy órával is keményen ismételtem az anyagot, minden ezerszer jobban ment. És nem, nem nyugtat meg az az egy nap egy dekát sem. Legalábbis engem sokkal idegesebbé tett, mert úgy érzem, nem tettem meg mindent a siker érdekében. Tehát én ezt a későbbiekben hanyagolni fogom, és utolsó percben is átismétlem, ami nem megy, vagy ami kérdéses, vagy bármi.

Tanulókártyák

Ha hiszitek, ha nem, rettentő sokat segítenek. Konkrétan merem azt állítani, hogy a kémia bukástól ezek mentettek meg. Előtte azt hittem, hülyeség, és aki kitalálta, csak a jegyzetelést emelte egy lustább fokra. De milyen jól tette! A lényege az egésznek, hogy nyolcba szakítotok egy A4-es lapot, egyik felére felírjátok azt a szót, amit nem tudtok, másik felére pedig a magyarázatot, képletet, bármit. Mivel nem áll rendelkezésetekre nagy hely, hogy minden hülyeséget kiírjatok, ezért korlátozni kell az infót, és csak azt írhatjátok le, amit igazán fontos, vagy nehéz. A többit higyjétek el, meg tudjátok tanulni könyvből is. És mikor tanulásra kerül sor, elolvassátok a szót az egyik oldalán, és megpróbáljátok visszamondani, ami magyarázatnak van adva. Nekem nagyon beváltak, és tényleg mindenkinek ajánlom.

+1

Aki orvosira adja a fejét: nem fogtok megszabadulni a fizika és kémia gyakorlatoktól!

Szomorú hír, tudom, de ez a csúnya igazság. Egyrészt ezért is választottam az orvosit, mert világéletemben utáltam a fizikát és kémiát, és a hozzájuk kapcsolódó hülye számigálós gyakorlatokat. Gimiben konkrétan hányni tudtam volna a képletektől, feladatoktól. Nos, amikor elkerültem egyetemre, és a kémia gyakorlati óráink jó része ebből állt, nem beszélve az elméleti részéről, ahol a tananyag felét képletek tették ki, kicsit megállt bennem az ütő. Aztán következett a fizika, aminek fele szintén képlet és gyakorlat. Oké, fizikából nem olyan nehezek, mint gimiben, de akkor is. A kémia pedig kétszer olyan nehéz. Szóval nem, ettől nem fogtok megmentődni, és az első/második éveteket végig fogja kísérni. De, nyugtasson benneteket a tény, hogy ha én megcsináltam, holott kémia vizsgán az első pár kérdés elolvasása után konkrétan az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy hogy a jó fenében fogok én ezen a vizsgán valaha is átmenni, akkor nektek is menni fog. A lényeg, hogy dolgozzatok keményen, és soha ne adjátok fel!