Hogyan fogjunk neki írni?

Sziasztok!

A tegnapi nap folyamán rendet raktam a blog bejegyzései között, és töröltem a felesleges dolgokat, illetve kiválasztottam azokat a cikkeket, amelyek még segítségül jöhetnek nem csak nekem, hanem nektek is. Úgy gondoltam, ezeket a bejegyzéseket kiegészítem, hisz az elmúlt években rengeteg új dolgot tapasztaltam, és rengeteg új dologgal találkoztam úgy írás, mint a mindennapi élet terén. 

Az első ilyen bejegyzés az írás kezdeti fázisáról szól. 

A legtöbb írót természetes módon mindig megijesztik az első fejezetek. Legyen szó egy prológusról, bevezetőről vagy csak egyszerűen a legelső fejezetről. Félünk, mert valami új előtt állunk, és mert abból az új ügyletből a lehető legtöbbet akarunk kihozni. A kezdetek a legnehezebbek, hisz amikor kigondolunk egy történetet, egy kisebb kerek egész van az agyunkban, és az esetek többségében ez a kerek egész nem tartalmazza az első fejezetet, azaz az elindulást. 

Az ötletek a fejünkben teljesen másképp festenek, mint amikor papírra vetjük őket. Ha jól belegondolunk, úgy tudnánk elképzelni ezt, mint egy fejünkben lejátszódó filmjelenetet. A szereplők javarészt már benne vannak az események közepében. Egy harc, vagy egy romantikus jelenet egy kávézó teraszán, vagy csak a tény, hogy a főszereplőink beszélgetnek. Azonban íráskor nem szökhetünk egyből mindennek a közepébe, mivel kell egy kiindulópont, hogy ne csak mi lássuk, mi fog születni az ötletünkből, hanem az olvasók is értsék, mire készülünk. 

Tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül!

Miért harcolnak azok az emberek? Ki a két szereplő, aki a kávézó teraszán ölelkezik? Honnan ismerik egymást? Van-e közös múltjunk? És persze, mi váltotta ki, hogy ők ölelkezzenek? Hiányoztak egymásnak? Netán végre most jutottak el addig a pontig, hogy együtt ellovagolhatnak a naplementébe? Ezernyi kérdés, amelyre nem elég, ha csak mi tudjuk a választ.

De hogyan is fogjunk neki írni?

Írás előtt mindenképp jó átgondolni, mit is szeretnénk kezdeni az adott irománnyal. Vannak, akik csak a fióknak írnak, mert félnek attól, hogy netalán a történet felénél elakad az ihletforrás, és emiatt az olvasókat sem akarják faképnél hagyni. Vannak, akik egyből felteszik a részeket az internetre, és a pozitív vélemények ösztönzik őket, hogy folytassák. Persze, ennek az ellentétje is sokszor előfordul, amikor az író megijed a negatív kritikától, és azonnal abbahagyja az írást, mondván senkinek sem tetszik, akkor minek kínlódjon? 

Tudatosítanotok kell magatokban, hogy elsősorban magatoknak írtok, nem másnak. Nem az olvasóknak, nem a szomszéd néninek, barátoknak, hanem magatoknak. Igen, valóban rossz és lehangoló, ha nem tudjuk mindig időben hozni a fejezeteket, de mi is emberből vagyunk. Nekünk is elakadhat az ihletforrásunk, vagy csak pár nap erejéig elmegy a kedvünk, hogy laptop elé üljünk, és pötyögjünk órák hosszat. Helyette szívesebben vagyunk a barátainkkal, családunkkal, vagy csinálunk kevésbé érdekes dolgokat. Ettől függetlenül ez nem jelenti azt, hogy végleg feladtuk.

Elsősorban én azt tudnám tanácsolni az írás elkezdésénél, hogy jellemezzük a szereplőket. Biztosan ezer helyen olvastátok már ezt, és a csapból is ez folyik, de higgyétek el, nem elég elégszer kihangsúlyozni, milyen fontos szerepe van a történetben a szereplők jellemének. Vegyünk egy üres lapot vagy füzetet, és írjuk le a főszereplőink főbb tulajdonságait. Itt elegendő az is, ha csak egyszerű mellékneveket írunk: szép, csúnya, okos, heges arcú, mindig mogorva és a többi. 

Az egyik oldalon olvastam, hogy szögezzük le, mikor született a karakter, és alkossuk meg a tulajdonságait a horoszkópjának megfelelően. Én már kipróbáltam, és nem hülyeség, mivel személy szerint hajlandó vagyok elkalandozni írás közben, és olyan jellemvonásokat is hozzátenni a szereplőmhöz, amelyek általában nem vallnak rá. Ilyenkor elolvasom ismét a horoszkópját, és javítok, ahol kell. Elvégre egy csendes, visszahúzódó mindig jókislány, aki addig a pontig egyetlen csúnya szót sem ejtett ki a száján, nem kezdhet el káromkodni, mint egy kocsis.

Nekünk talán semmit nem jelentenek az ilyen apró kis információk, de az olvasóknak mind fontosak. Ezek alapján tudják elképzelni őket, hasonlítani valakihez. Ezek alapján alakul ki róluk és a történetről egy vélemény. Aki úgy gondolja, csinálhat egy egyszerű táblázatot is ilyen volt, ilyen lett névvel. Ilyenkor láthatjuk, mennyit fejlődött, esetleg esett vissza a történet során a főszereplőnk. Fontos még megemlítenem, hogy semmilyen szín alatt ne alkossatok csupa jó tulajdonságokból álló főszereplőt, mivel az ilyeneket mindenki utálja. Senki sem tökéletes, és ha mi a tökéletességet szereplőinken keresztül akarjuk megvalósítani, az általában nem sül el valami jól.

Aztán jönnek a célok. Szintén csak azt tudom ajánlani, hogy jegyzetekben tűzzünk ki magunknak legalább három célt, amit meg akarunk valósítani az adott történetben. Nem kell nagy célok legyenek, a parányiak is nagy erővel bírhatnak. Úgy, mint nekünk, halandó embereknek, úgy a karaktereinknek is kell legyenek álmaik. 

A főszereplő be szeretne jutni a focicsapatba? Ha igen, miken kell keresztülmennie? Kik azok, akik megpróbálják megállítani, és kik azok, aki végig mellette állnak, és biztatják őt?

Végül a konfliktusok. A hétköznapi ember is számtalan konfliktusba ütközik, akár egy nap leforgása alatt. Ott vannak a munkahelyen a főnökök, akik megbolondítanak a sok papírmunkával, vagy az iskolában a tanárok, diákok, akik mind felsőbbrendűnek érzik magukat a többinél. Ezek mind konfliktust jelentenek, és nem is olyan nagyok. 

A főszereplőnk meg akarja váltani a világot? Oké, de biztosak lehetünk abban, hogy olyan könnyen fog ez menni neki? Garantálom, hogy a folyamat során lázadásokat indít el, ilyenformán a konfliktus konfliktust fog szülni. Ne gondolkozzatok egyből ilyen nagyban. Lassítsátok le kicsit a dolgokat. Tegyétek félre a világ megváltását, és inkább foglalkozzatok szegény lány/fiú személyes problémáival, és ezekből alakuljon majd ki a világ megváltása. Ha jól megírjátok, nem hiszem, hogy ne lenne olyan, aki ne olvasná el.

Utóiratként még odabiggyeszteném, hogy a jóindulatú kritikákat soha ne vegyétek rossznéven. Inkább örüljetek, hogy valaki/k segíteni próbál/-nak nektek, és megpróbál/-nak titeket egy helyesebb, s talán jobb útra téríteni. Mindig vannak és lesznek olyan hibák, amelyek felett többször is észrevétlenül elsiklunk, de ez normális. Így fejlődünk. 

Mindenkinek szeretnék kitartást kívánni az íráshoz!